“Így 40 felé araszolva érzem életemben először azt, hogy tényleg fitt vagyok, erős vagyok, és viccesen, az edzőm szavaival élve, szétszedek bármit!”
Interjút készítettem Bálint Erzsivel, aki egy éve edz nálunk, és ezalatt az idő alatt rengeteget változott az élete, életminősége, önértékelése. Sokat tanulhatunk belőle mindannyian. Fogadjátok szeretettel a történetét!

Egy éve, 2017 szeptemberében kezdtél el nálunk edzeni, miután augusztusban jelentkeztél az induló csoportba. Miért döntöttél úgy, hogy elkezded?
Edzeni előtte is edzettem, próbáltam visszanyerni a gyermekem születése előtti alakomat, és emiatt kerestem különféle mozgásformákat. Találtam egy női alakformáló tornát, arra jártam évekig. Jó volt, fittséget adott stb., de annak vége szakadt, mert bezárt az a terem 2017 tavaszán és én ott maradtam kb. 6 év rendszeres mozgás után teljesen tanácstalanul, nem tudtam, hogy mihez is kezdjek. Nézegettem a fitnesz termeket, de nem nagyon szimpatizáltam velük. A csoportos órák sem igazán fogtak meg és az, hogy lejárjak súlyzózni úgy, hogy nem értek a konditermi gépekhez, nem volt reális lehetőség. Tanácstalanságom kellős közepén jött szembe Facebookon a RealFit-es hirdetés, mely az első olyan sportoldal volt, amire azt mondtam, hogy na, ez tetszik. Professzionálisnak tűnt. Az olvasottak, látottak alapján reméltem, hogy itt olyan támogatást kaphatok, amelyet szükségesnek tartottam a magam számára. Semmiképpen sem szerettem volna, hogy ,,humbuk” edzőkhöz keveredjek és az ‘ide-oda ugrál tapsikol’ órákat is szerettem volna elkerülni. Ez az oldal viszont azt sugározta, hogy itt valami professzionálisra számíthatok. Rögtön megfogott.
Szeptemberben el is kezdtünk dolgozni, és azóta eltelt egy év.
A közös munka beváltotta ezeket a reményeket?
Abszolút! Ha nem így lenne, akkor nem járnék azóta is kitartóan. Korábban sosem jártam olyan helyre, ahol az edzők ennyire figyelnek rám, koordinálják a mozgásomat, kiigazítanak, felhívják a figyelmemet, hogyan tudok fejlődni, mikor emeljek vagy csökkentsek súlyt. Az elköteleződésemhez nagyban hozzájárult, hogy hihetetlen gyorsan elkezdtem tapasztalni magamon a fejlődést. Ez nagyon fontos volt.
Az elején nagyon sok technikai gyakorlás volt, és megmondom őszintén egy ideig várakozó állásponton voltam, hogy meg fogom-e kedvelni ezt a mozgásformát vagy mást kell keresnem.
Amikor a körülbelül százötvennyolcezredik felhúzást csináltam, azon gondolkodtam, hogy vajon mennyit kell még ebből elvégezni, hogy jó legyen és ne csak a 8 kg-os súlyt emelgethessem. Vágyakozva figyeltem a haladó csoportot előttünk, hogy milyen jó lenne akkora súlyokkal edzeni, mint ők, de nekem akkor még a 8 kilóssal kellett “bohóckodnom”, viszont próbáltam teljesen tudatosan észben tartani az alapozás szükségességét, hogy ne legyen gond később a nagyobb súlyokkal.
Visszaemlékezve az elejére, én is kíváncsi voltam, hogy megmaradsz-e…
Kicsit tartottam is ettől a füles golyó – kettlebell dologtól, mert sztereotípiák lengték körül a fejemben. Láttam nagyon menő fitnesz csajokat rózsaszín kis kettlebell golyókkal pózerkodni, ezt én nem szerettem volna, és láttam nagyon kigyúrt vadállat formákat nagy golyókkal pózerkodni, azt sem szerettem volna és nem tudtam mit kaphatok ettől vagy mit sem. De úgy voltam vele, hogy lássuk meg, mert szimpatikus dolgokat olvastam az oldaladon.
És mit értél él ezalatt az egy év alatt? Onnan indultunk, hogy 8kg-os golyóval dolgoztál a legelején…
Folyamatos technikai és erőnléti fejlődést, javuló testtartást és testtudatot. A súlyok azóta jelentősen megnövekedtek a kezdeti 8 kg-hoz képest. Gyakorlatfüggő is természetesen, de például törökfelállásnál indultam a 8kg-os golyóval, és most már 20 kg-os golyóval is végig tudom csinálni, ami számomra nagyon nagy eredmény főleg, hogy ezt már fél év után, a februári kihívásnál sikerült meglépnem. Akkor még nem volt annyira stabil a kivitelezés, de 1-1 megvolt már a 20-assal. Most már sorozatban is meg tudom csinálni.
A swingnél elég nagy súlyokat meg tudok mozgatni, a 36 kg-os golyóval simán megy a kétkezes swing. Egykezes swinget a 24-essel szoktam nagyobb ismétlésszámmal művelni és nem esik nehezemre. Úgy gondolom, hogy 28 kg-mal is tudnék dolgozni, de inkább a technikára és robbanékonyságra helyezem hangsúlyt, ezért egyelőre maradok a 24-esnél.
Legújabb sikerélményem most az, hogy már két hete a dupla golyós guggolást két darab 16 kg-os golyóval végzem, ami egy óriási nagy előrelépés. Ez most nagyon örömteli számomra, illetve az, hogy a múlt héten a koffer felhúzásnál nem találtam dupla 28-at és dupla 32-t sem, a fiúk meg dupla 36-tal dolgoztak és gondoltam ,,egy életem egy halálom, de megpróbálom”. Meglepődtem, de ment a felhúzás dupla 36kg-val. Erre annyira büszke voltam, hogy otthon is elújságoltam!
Ez több, mint a saját testsúlyod!
Igen, ez sokkal több. Nem mondom, hogy őszinte volt a mosolyom a gyakorlat közben, de meg tudtam csinálni a 8 ismétlést. Kellemes meglepetés volt!
Az ilyenek mindig akkora löketet adnak, amiből önmagát gerjesztő motiváló erő születik.
Tehát akkor ez motivál téged a legjobban.
Igen, a fejlődés az nagyon! Érzem, hogy olyan erőnlétem lett, amely korábban sosem volt, annak ellenére, hogy valamit mindig sportoltam az életem folyamán. Fura, de most így 40 felé araszolva érzem életemben először azt, hogy tényleg fitt vagyok, erős vagyok, és viccesen, az edzőm szavaival élve ,,szétszedek bármit”!
Igen, ez az erőnléti edzés kellemes mellékhatása…

Jelenleg építkezünk és ott is ámulnak és bámulnak a többiek a teherbírásomon; a férjem szerint férfiakat szégyenítek meg a munkában. Természetesen itt teljesen más alakú súlyokat, tárgyakat mozgatok, mint a teremben, viszont a technika, amit az edzéseken tanulunk, rengeteget segít.
Változott a tested ezalatt az egy év alatt?
Nagyon durván, döbbenetes módon! Amikor elkezdtem, akkor sem voltam túlsúlyos, az általam ideálisnak vélt testsúlyomhoz képest mintegy 4 kg plusz volt rajtam, mindössze ennyitől szerettem volna megszabadulni, ehhez képest viszont azt kaptam, hogy teljesen átalakult a testem. Olyan izomrétegek pakolódtak rám, hogy időről időre ledöbbenek, amikor elmegyek a tükör előtt. Nem vagyok egy kifejezetten hiú ember, aki egész nap a tükör előtt illegeti magát, de mostanában többször előfordul, hogy visszalépek a tükör elé, mert rácsodálkozom, hogy Úristen ez az én hasam?!
Lement a zsír?

Lement a zsír és önmagamhoz képest komoly izomzat alakult ki. Annak ellenére, hogy nincs kifejezetten hasizom edzés, brutális hasizom épült ez alatt az egy év alatt. A fura, hogy nem is a sokat emlegetett kockák (six pack) a nagyon izgalmasak ebben, hanem az oldalsó izmok, amelyek engem mindig lenyűgöznek. Annyira durván jól néz ki!
De a látvány ,,csupán” egy kellemes esztétikai dolog, viszont én ezt érzem is, hogy ott van. Nagyon sok dologban, testtartásban, a hétköznapok során előforduló erőkifejtéseknél érzem, hogy ez az izom bizony ott van.
Említetted, hogy a tartásod is alakul, ugye?
Nagyon sokat javult. Alapból rossz a tartásom, örök életemben szívtam ezzel, gyakorlatilag, amióta beindult az intenzív növekedésem gyermekkorban. Nagyon magas, vékony lányka lettem és ezzel együtt jött sajnos a tipikus hanyag tartás, amivel akkoriban nem nagyon foglalkozott senki. Ezzel egy darabig jól elvoltam, és csak akkor kezdett el igazán zavarni, amikor már félig felnőtt nő lettem, és láttam, hogy borzasztóan nem esztétikus, illetve amikor az egyetemi éveim alatt az egész napos ülések következményeként iszonyatosan hátfájóssá váltam. Egy időben jártam gyógytornászhoz emiatt, de nem igazán javult a dolog, mert ez az “otthon végezz 5 perc gyógytornát reggel”, nekem nem jött be.
Nálatok az edzéseken nem kifejezetten a testtartás javítás volt a célom, de hozta magával. Annyira megerősödött a hátam, hogy elkezdett javulni a tartásom és automatizálódni, hogy javítom a saját tartásomat, beigazítom a vállaimat, kihúzom magam és nem esik olyan nehezemre megmaradni a helyes pozícióban, mint korábban.
Azt is érzékelem, hogy a vállmobilitásom nagyon sokat fejlődött. Sejtésem se volt, hogy ilyen mozgástartományban tudom majd mozgatni a vállaimat, mint most. Bőven van még hova fejlődni, de már most olyan eredményeim vannak, melyekre korábban gondolni se mertem.
Van még valami, amiben javult az életminőséged?
Mentálisan erősödtem! Úgy tűnik, hogy ez kéz a kézben jár, ahogy fizikailag erősödöm, a mentális tartásom is jobb lesz. Szoktam ezen gondolkodni, hogyan befolyásolja a két dolog egymást. Valószínűleg azért, mert egyrészt edzéseken ki tudok kapcsolni picit, másrészt nőtt az önbizalmam, erősebbnek érzem magam, bátrabban meg merek jelenni bárhol.
Ez minek köszönhető?
Nagyon sokat javult a testképem, alakulóban az önbizalmam. Például idén nem okozott problémát bikiniben végigsétálnom a strandon, mert tudom, hogy nagyjából rendben van a testem. Vannak olyan izomrétegek rajtam, amelyekre kifejezetten büszke vagyok és nem kell rejtőzködnöm.
Fontos, hogy egy csomó pozitív visszajelzést kapok a környezetemtől, családomtól, a barátaimtól és a kollégáimtól.
Itt említem meg, hogy barátnőm is elkezdett kettlebellre járni, pedig nagyon hallani sem akart erről korábban, de látta, hogy milyen változásokat hozott nálam, illetve azok alapján, amiket meséltem neki, úgy döntött, hogy ezt neki is ki kell próbálnia. Azóta is jár, úgy tűnik neki is bevált.
Ezekért a változásokért az edzéseken kívül tettél még valamit?
Mozogni csak itt mozgok, nem edzek mellé semmit. Ezt próbálom minél többször, a heti három alkalmat nagyon igyekszem tartani. Amit még teszek magamért, az az étkezésem ésszerűsítése. Nincs komoly diéta és önsanyargatás, viszont van egy ésszerű odafigyelés a táplálkozásomra.
És mégis sikerül…
Abszolút, igen, működik! December elején a fejembe vettem, hogy attól a 4 kg-tól megszabadulok, amit feleslegesnek éreztem magamon. Akkor kezdtem el intenzívebben figyelni a kajálásra. Január végéig adtam időt magamnak erre a projektre. Eleinte folyamatosan mérlegeltem magam, de elég keservesen indultak meg a kilók lefelé. Volt amikor stagnált, majd eljött az a pont amikor leszálltam a mérlegről, mert nem adott reális képet arról, hogy mi zajlik a testemben, mert a súlyom nem igazán csökkent, de átalakult a testem. Ugyanaz a nadrág nem feszül, nem buggyan rá a derekamnál lévő kis zsírpárna. Ezek a dolgok eltűntek, de ha ráállok a mérlegre lehet, hogy többet is mutat, mint előtte, ezért elengedtem ezt a részét, mert amíg az a méretű ruha úgy áll rajtam, ahogy szeretném, abszolút nem érdekel, hogy méricskéljem magam. Ha centikben mértem volna magam, akkor reálisabb képet kaptam volna, de engem ez sem érdekel.
Az viszont nagyon jó, amikor pl. kapaszkodok a villamoson és meglátom a saját bicepszemet, vagy amikor meglátom, hogy a mellettem lévő srác is nézi a bicepszemet…ezek tök jó dolgok.

Pedig nem lettél egy nagydarab kigyúrt állat…
Nem, de van izomzatom, és én élvezem ezt. Amikor például hazamegyek edzés után és úgy be vannak durranva a combizmaim, hogy teljesen kidudorodnak. Vagy van például az a nyaraláson készült fotó, amit mutattam is neked, amelyiken hátulról fotózott a férjem. Nem feszítek csak felemelt karokkal fogom össze a hajamat… Olyan hátizomzat köszön vissza róla, ami számomra nagyon új és szinte hihetetlen. Mondtam is neki, hogy csináljon már másik képet is, amin egy kicsit rá is feszítek, hogy lássam, akkor milyen! Mert ugye, a hátamat nem látom nap, mint nap, ezért nagy meglepetést okozott.
Teljes döbbenet! De hát logikusan, valaminek kell ott lennie, ha 20kg-val fel tudok állni.
Igen, azt szokták mondani, hogy a forma követi a funkciót.
Én szeretek erősnek lenni! Nekem célom volt ez, és mindig fontos volt, de nem találtam megfelelő helyet erre. Jó volt a női torna is, de az egy teljesen más funkciójú edzés. Az arra való, hogy munka után átmozgasd magad, jó társaságban tegyél az egészségedért. De ilyen eredményeket elérni valamiben, ez nekem teljesen új, és én közel a negyvenhez most kezdek csak el ezzel ismerkedni. Látom, hogy működik, és az én testemnél is működik, nem csak az ún. ,,gyúrós” csajoknál meg pasiknál. Engem ez nagyon feldob!
Olyan típusú ember vagyok, aki szereti a kihívásokat, aki szeret mindig többet, jobban teljesíteni. Engem ez visz előre, de látom az edzőtársakon, hogy nem mindenkiben van ez meg, pedig a lehetőség ott lenne benne, de nem lépi meg, akkor sem, ha macerálva van, mert maradna inkább a komfortzónájában.
Nekem most a húzódzkodás a nagy vágyam, szeretném úgy összerakni, hogy gumiszalag nélkül is korrekt ismétlésszámot tudjak megvalósítani.
Hol is járunk most?
Lila szalaggal húzódzkodom, azzal 5 ismétlés megy több körön keresztül. Ezt is próbálom időről időre növelni, ahogy megbeszéltük, és úgy tűnik, hogy működik, mert körönkénti 3 ismétléssel indultam pár hete. Menni fog ez még felfelé, mert érzem, hogy van még bennem kraft. Most már próbálgatom gumikötél nélkül, úgy már kétszer fel tudom magam húzni.
Ez nagyon szép eredmény. Úgy tűnik, hogy óriási nagy titok nincs, kell egy jól összerakott edzésprogram, lehetőleg edzői kontrollal és kicsit oda kell figyelni az étkezésre. Saját tapasztalataid alapján akkor tudnád ajánlani másoknak is, hogy elkezdjék?
Én mindenkinek mondom, mindenkit agitálok, csak sajnos süket fülekre találok. Én is ha előbb tudok róla, hogy ez ilyen szuper, sokkal előbb belevágtam volna, de annak is örülök, hogy legalább most bejött az életembe.
Azt gondolom, hogy sok múlik az edző személyén is, a mozgásforma önmagában csak egy dolog. Itt azt kaptam, amiért anno először lementem, sőt, annál sokkal többet. Komolyan nem gondoltam, hogy Te ezt ilyen szinten fogod űzni. Mónihoz is nagyon szeretek lemenni, mert tőle is rengeteg támogatást kapok, ő például sokszor túllökött a korlátaimon. Vele csináltam először 20kg-mal a törököt. Tényleg azt tudom mondani, hogy sokkal többet kaptam és kapok, mint amire először számítottam.
Volt időközben egy akadályfutásod, erről mesélsz még egy kicsit?
Nem is tudom honnan jött ez az elmebeteg ötlet, hogy erre beneveztünk a barátnőmmel. Úgy emlékszem ez is a kettlebell edzések egyikében gyökerezett, mert az egyik kollegina, aki lejött edzeni a Pannonhajszára készült, és amiket mesélt az öltözőben, nagyon megtetszett. Imádom a kihívásokat! Utánanéztem neten, láttam, hogy ez egy tök jó buli, van időm felkészülni, meg kell lépni! Barátnőmnek viszont nem tetszett, mert voltak benne olyan feladatok, amiket nem szeretett volna, így kerestünk mást. Jött a BrutálFutás. Be is neveztünk jó sok pénzért, amit aztán huszonnyolcszor megbántam, mert én nem futok (barátnőm igen, így én voltam az idegesebb az idő közeledtével), ennek ellenére egy 7 km-es távot bevállaltam úgy, hogy tele volt akadályokkal. A nagy kezdeti lelkesedésemből annyi lett, hogy a verseny előtt mindössze 2 héttel kezdtem el készülni, hogy egyáltalán meggyőződjek róla, le tudok-e futni 7 km-t. Nem szerettem volna félpályáról leoldalogni, hogy ennyi volt, mert az nagyon ciki lett volna. A nyomás ekkor már nagyon nagy volt rajtam, így toltam a futást, mint az állat. Meglepődve tapasztaltam, hogy az első hét után lefutottam 6 km-t. Pár nappal a megmérettetés előtt lefutottam a 7 km-t is és bele sem haltam. Döbbenet volt, rájöttem, hogy rendben van az erőnlétem. Ez volt az egyik legnagyobb visszajelzés, hogy jó úton járok, jó az irány.
Nem tudok futni, probléma volt a légzésemmel, éreztem, hogy rengeteg energia megy el emiatt, akkor írtam is neked, hogy ezzel így gondom van – fizikailag van még bennem, de nem jutok kellő oxigén mennyiséghez. Akkor megbeszéltük, hogyan lélegezzek, mire figyeljek. Nagy segítség volt.
Igen, szoktam mondani edzésen, hogy ha szétesik a légzés, akkor esélyes, hogy szétesik a mozgás is.
Igen, ezt tapasztalom magamon is. Amennyire tudtam az alatt a két hét alatt összeraktam a légzésem, aztán nekivágtam. Nem mondom, hogy könnyű volt… Baromi nehéz volt, és pont a futás része miatt volt az. A meglepetés része az volt, hogy az akadálypályán az akadályokat szó szerint ,,megettem”. Ez kívülről lehet kissé szerénytelennek tűnik, de tényleg úgy éreztem, hogy egyik sem okozott különösebb problémát. Amikor volt egy kis időm, hogy körbenézzek, akkor azt láttam, hogy első blikkre jó erőben lévő férfiaknak okozott ugyanaz az akadály sokkal nagyobb kihívást. Ezt akkor betudtam annak, hogy össze van rakva a mozgásom és van egy olyan erőnlétem, melynek köszönhetően nem okoz problémát felhúzni a testemet, vagy végigkúszni egy szakaszon, mert egyszerűen van hozzá fizikumom. Azt, hogy fel-le rohangáljak és átugráljak dolgokon, kettlebellen nem gyakoroljuk, mégis ment.
Emiatt tudtam egy viszonylag jó eredményt elérni, a középbolyban értem be.
Ez a két hetes felkészülést tekintve nagyon szép eredmény…
Igen, én is így gondolom! Én már annak is örültem volna, ha nem én vagyok az utolsó, miután évek óta egyáltalán nem futottam és előtte is csak elvétve! Egyébként az eredmény meg lehetett volna sokkal jobb is, ha a futásom egy kicsit jobban össze van rakva, mert egyértelműen az volt a gyenge pontja a sztorinak.
Akikkel közel együtt futottam, többnyire gyakorlott futók voltak – legalábbis látszólag -, ezért a futós szakaszokon rendre lenyomtak, de aztán az akadályoknál fordult a kocka, mert az nekem ment sokkal jobban. Nagy büszkeség volt, hetekig voltam annak az élménynek a mámorában, hogy megcsináltam. A 7 km lefutása nekem önmagában szép eredménynek számított, ráadásul jó buli volt. Nekem ezek fontos dolgok.
Ahogy beszélgetünk, nagyon sok pozitív érzés kapcsolódik ehhez az egy évhez, amióta nálunk edzel…
Nagyon!
…és ehhez egy életmódváltás is kapcsolódik. Az étkezés és az edzés is teljesen megváltozott.
Teljesen. Olyannyira, hogy nem is szeretem, ha ebből kizökkent bárki vagy bármi. Ha kimarad egy edzés, mert valami halaszthatatlan dolog közbejön, akkor kifejezetten hiányzik és zavar, ezért igyekszem pótolni. Az életem része lett.
Például ha nagyon stresszes napom van, alig várom, hogy lemenjek a terembe. Egyrészt mert az idők során egy nagyon jó társaság is kialakult. Az is nagyon fontos, hogy az ember milyen közegbe érkezik. Olyan emberekkel edzhetek együtt, akik rám is motiválóan hatnak. Hála Istennek abból a kezdő csapatból, maradt egy olyan mag, akikkel nagyon jól megtaláltam a közös hangot, és nagyon megkedveltem őket.
Igen, de ezért aktívan tettél is. Én azt láttam, hogy kerested a kapcsolatot a társaiddal.
Igen, én hiszek abban, hogy ahol az ember időt tölt, ott meg kell próbálni kialakítani egy olyan közeget, amelyben jól érzi magát. Több olyan embert ismertem meg az edzéseken, akikkel szimpatizálok és szeretek velük lenni. Motiválóan hat rám, ahogyan ők edzenek, csinálják, kitartóak és néhány visszajelzés alapján én is motiválóan hatok rájuk, ami viszont engem is doppingol! Amikor például az utolsó guggolást már nem csinálnám meg, de látom, hogy ott áll velem szemben a párom és árgus szemekkel nézi, hogy vajon a dupla 16-tal fel fogok-e még állni, akkor csak azért is felállok, hogy lássa, meg lehet ezt csinálni. Magamnak is bizonyítok, és neki is, hogy megy ez! Ha esetleg mégsem, akkor kicsit visszaváltok és megy majd legközelebb.
Egyébként mentálisan nagyon ott kell lenni az edzéseken. Tegnap például ez a talppal felfelé nyomás az első körben nagyon gáz volt, amit az ‘edző’ persze jól kidomborított mindenki előtt 😀 Dekoncentrált voltam. Aztán a második körre összeszedtem magam, hogy nyomom, hogyan lélegzek közben, mit feszítsek és akkor működik a dolog.
Napi gondokon nem nagyon lehet gondolkodni közben.
Nem, mert annyira kikapcsol, kitisztítja az ember fejét, hogy a nagyon stresszes napjaimon már kifejezetten várom, hogy lejussak a terembe, akkor is ha fáradt vagyok. Amikor este már legszívesebben ledőlnék pihenni a fáradtságtól, akkor igyekszem tudatosan átlendíteni magam ezen, mert tudom, hogy ha nem csábulok el az ágynak, hanem lemegyek edzeni, akkor az óra végére kicserélnek.
Akármilyen dulifuli voltam előtte, úgy jövök ki edzésről, hogy köddé válik a stressz. A problémák megmaradnak utána is, de már tudok más szemmel nézni rájuk. Szerintem ez nagyon kell egy ember életébe és ezt is jól megtaláltam itt. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy függőségem alakult ki ettől az edzéstől, nyilván azért, mert olyan pozitív hozadékai vannak számomra…
Igen, valamitől érdemes “függeni”.
Amit imádok még, az az, hogy hullámzó az órák intenzitása, tehát nem kell folyamatosan meghalni az edzéseken. Azt nagyon utálnám, ha hányásig, totális kifulladásig kellene egy órán keresztül nyomni. Azért nem szerettem az ilyen CrossFit jellegű edzéseket, mert nem volt, aki rendesen figyelt volna a mozgásomra, és a “toljad minél jobban, minél gyorsabban” típusú ordibálós helyek sem jöttek be nekem, mert inkább volt szenvedés számomra, mint élvezhető kihívás. Itt viszont saját tempóban végezhetek egy csomó feladatot, ami nagyon jó, mert van időm a technikámat igazgatni, tudok koncentrálni rá. A töröknél például nagyon fontos, hogy a technikára tudjak figyelni.
Abszolút, ezért szoktuk edzés elején csinálni.
Régóta csináljuk már és még bőven van hova csiszolni. Nem tudom, hogy el lehet-e azt a szintet érni, hogy nincs hova tovább fejlődni, de valószínűleg nem. Ez egy olyan összetett mozgás, amit mindig lehet jobban, szebben, ügyesebben csinálni.
Az is jó, hogy van, amikor nagyon pörgünk és vannak lassabb megfontoltabb feladatok, melyek váltakoznak az edzésen belül is. Imádom például a szombati alkalmakat. Nagyon sajnálom, hogy mostanában nincsenek (szerk.: nyárra való tekinettel, de szeptembertől jönnek vissza), és bár ügyes logisztikát igényel részemről, hogy le tudjak menni, mert rengeteg dolog sűrűsödik azokba a délelőttökbe, de mindig megoldom valahogy, mert ezek az “emberkísérletek” rohadt jók! És egyébként nagyon jól kiegészítik azt, amit hét közben csinálunk.
Igen, ezeknek a szombati edzéseknek ez a lényege, hogy olyan programokat tesztelek ott, amik újdonságok és a későbbi edzésprogramokba részben vagy egészben be is kerülnek. Meg mivel szombat reggel sokan vannak, akik péntek este és akár vasárnap este is jönnek edzeni, ezért ott valami más jellegű terhelést szoktam beiktatni.
Amúgy nagyon fura, mert amikor elkezdtem szombat reggel is járni, azt hittem, hogy sok lesz a péntek és vasárnap estékkel együtt, biztos nagyon elfáradok és fáradtan kezdem majd a hetet, de abszolút nem így lett. És nem azért mert nem fáradok el a szombati edzés után – sokszor úgy megyek haza edzésről, hogy csak a kanapéig elvánszorogni van erőm, majd csak bambulok ki a fejemből egy fél órát, mire neki tudok látni a dolgaimnak. Persze teszem ezt megugrott dopamin szinttel, letörölhetetlen vigyorral a fejemen… Teljesen más fáradtság, és ez így jól illeszkedik az életembe, annak ellenére, hogy a péntek esti edzések is elég húzósak szoktak lenni. Aztán utána jön ez a szombat, de valószínűleg azért, mert olyankor más jellegű mozgásokat végzünk, másképp terhelődünk, így nagyon jól kiegészíti a többi edzést. Szuperek ezek az alkalmak, mindenkit agitálok a csoportból, hogy jöjjenek már szombaton edzeni, próbálják ki!
Sok mindent érintettünk ez alatt a közel egy órás beszélgetés alatt. Rengeteg pozitív érzés jelent meg bennem is a beszélgetésünk alatt, és örülök, hogy a törekvéseimnek eredménye van. Köszönöm, hogy eljöttél és áldoztál a szabadidődből, további eredményes edzéseket kívánok!